Jones egy fa alatt álldogált már egy ideje. Rágyújtott egy cigire, pedig megfogadta, hogy leszokik róla, az elmúlt 3 napban nem gyújtott rá, de már nagyon hiányzott neki. Ahogy meggyújtotta a bagót, beleszívott egy nagyot, le is tüdőzte, aztán mint aki először szív cigit, elzöldült. Köhögött párat, miután oxigén jutott a tüdejébe eldobta a cigit, "Fránya bagó, már ezt sem kívánom" - gondolta magában. Ez a második órája volt hogy a megfigyelt személyt várta, ennek jó részét itt a fa alatt, hogy ne unatkozzon elővette az új e-book olvasóját, hogy elolvassa a mai sajtót. Amúgy céltudatlanul, pedig mindig a sporthírek érdekelték. 

Aztán az egyik pillanatban befordult egy fekete autó, Jones teljesen véletlenül figyelt fel rá, a megfigyelt személy ugyanis taxival kell érkezzen, hogy ne legyen feltűnő. De erre az autóra valamiért felfigyelt, lassan befordult az utcába, és elhaladt Jones előtt. Készített pár fényképet a vadonatúj minikamerájával. Aztán megállt a jármű. Ebben a pillanatban fordult be a taxi. Természetesen a kamera folyamatosan fényképezett. Kiszállt az autóból a megfigyelt személy, ekkor elindult a fekete jármű, éppen elhaladt a férfi mellett, az holtan esett össze, még egy pukkanást sem lehetett hallani. Jones ebből annyit vett észre, hogy a megfigyelt személy eltűnt. Jones megőrizte a hidegvérét, sejtette, hogy nem célszerű felkelteni a figyelmüket. Miután az autó feltűnés nélkül elhagyta a helyszínt, odasietett a haldoklóhoz. Megtapintotta a nyaki ütőerét, még gyengén érezni lehetett a pulzusát. A telefonján megnyomta a segélyhívó gombját, ekkor a haldokló ennyit mondott: "Sarah", és meghalt. A mentők gyorsan a helyszínre értek, de már csak a halált tudták megállapítani. Kihívták a rendőröket. Jones elmondta mit látott, de természetesen arról nem szólt, hogy megfigyelte a halottat tudta, hogy csak bonyodalom lenne belőle.

A gondolatok vadul cikáztak a fejében. Azon agyalt, vajon mi történhetett. Az áldozat felesége bérelte fel őt, mert arra gyanakodott, hogy a férje megcsalja. Az ügy még csak tegnap kezdődött, formaságnak tűnt az egész. Az utóbbi időben ugyan nem fogadott el ilyen megbízásokat, de ennek a nőnek kivételt tett, ugyanis nem hitte el, hogyan csalhatják meg. A nő a harmincas éveinek a végén járt, de nem látszódott rajta, nem ivott, nem dohányzott, sportolt és művelt volt, és legfőképpen öntudatos. Kedvére való volt a nő, de ügyféllel sohasem kezdett. Hazafelé tartva a képeket rátöltötte az ebook olvasójára, rákapcsolódott az otthoni gépére és elindított egy elemzést, hátha talál valamit. Hazaérkezvén, töltött magának egy narancslét, nem alkoholizált, egyetlen káros szenvedélye a dohányzás volt, sőt, a mai fuldoklás után tényleg csak volt. A számítógépén az elemzés eredményét nézte. Nagyon jó képeket sikerült készítenie, megérte a pénzét az új kamera. A fekete autó tényleg fekete volt, a sötétített ablakokon át nem sikerült belátnia. A taxis képeket elemezve egyértelmű volt, hogy a sofőrön és a megfigyelt személyen kívül senki sem volt a járműben. "És az a név" – morfondírozott magában - "Sarah”, a feleségét Mirandának hívták, akkor ezek szerint mégis van valakije?".

Telefonált egyet, egy ismerősének, aki a telefontársaságnál dolgozott. Jóban voltak, és bár illegális dolgot kért tőle, ő mégis segített, elkérte Paul (mert az áldozatot így hívták) telefonlistáját, kiket hívott, és kik hívták. Biztonság kedvéért elkérte Miranda listáját is. Nem volt hosszú, egy gyors leválogatással három Sarah volt a listán. Lekérte mindhármójuk adatlapját. Az első egy 79 éves nő volt, kiderült Paul nagynénje, tehát ő kihúzva. A második egy 32 éves fiatalabb nő, ő már érdekesebbnek tűnt, a harmadikon meglepődött, ugyanis 8 éves, és a lánya. Mivel rutin ügyként kezelte, ezért nem kérdezte ki Mirandát a családi kapcsolatokból. Most meg már fájhatott a feje, vajon a szeretője, vagy a lánya nevét suttogta a halálakor a férfi. Már érezte, hosszú éjszakája lesz.

Egészen hajnali két óráig bírta, utána elaludt. Reggel 10 óra körül ébredezett, kiment a fürdőbe, vett egy gyors zuhanyt, majd készített egy kávét, és újra visszaült a jegyzetei elé, hogy összegezze mire jutott tegnap este. Az idősebb nővel kezdte, akit egyszerűen csak szeretőnek titulált. 32 éves, nincs gyerek, nincs férj, és egy szépségszalonban dolgozik. Nem is kell gondolkodni a dolgokon, hogy kiderüljön ki is, mi is ő. Bár a listán csak kétszer szerepelt, nem tartotta gyanúsnak. Biztos más számról hívogatja őt. Úgy döntött megosztja ezt az információt Mirandával. Fél óra alatt ott is volt a nőnél. Előadta a tegnapi sztorit, meg hogy mit talált. A nő nyugodtan végighallgatta, majd amikor a szerető adatait nézegette, felnevetett:
- Maga idióta, ez a barátnőm. Igaz kétszer a férjem telefonjáról hívtam, de biztosan nem lehet ő. Erre Jones elsápadt.
- De akkor miért mondhatta ezt a nevet?
- Biztos a lányára gondolt.
- Tényleg ő hol van?
- Európában, Svájcban tanul.
- Ó, én ökör! - kiáltott fel a férfi, és homlokon csapta magát.
- Valami baj van? - kérdezte Miranda.
- Nem, nem, elnézést, tényleg elszúrtam - válaszolta Jones, majd elköszönt, és elindult hazafelé. Útközben felhívta egy angol ismerősét, aki otthonosan mozgott európai ügyekben. Elmondta, mit szeretne tudni.

Mire hazaért már várta egy e-mail, benne egy mondattal: "A kislányt a múlt héten a szülei hazavitték!" - Te JÓ ÉG! Kiáltott Jones. Most aztán kaki van a levesben. Újra elővette a fényképek elemzéseit, hátha valamire nem figyelt fel. Vagy 3 órán át olvasta az elemzéseket, ekkor tűnt fel neki, hogy a fekete autó nem lopott, hanem bérelt! Mekkora baki, gondolta. Lehívta az autó adatait és kiderült, hogy egy kis garázscég kölcsönözte 5 hete. A székhelye a külvárosi raktáraknál volt megjelölve. Azonnal autóba ült, és odahajtott. Az elmúlt időszakban sok cégnek rosszul ment, így elég kihalt volt ez a rész. Sokan nem tudták megfizetni a bérleti díjakat. A cég irodájához ment, bekopogott. Nem volt válasz, de bentről fura hangokat hallott, megkerülte a kis bódét, és hátulról egy kis ablakon be tudott nézni. Bent látta a kislányt. Azonnal hívta a rendőröket. Megpróbált bejutni, ami sikerült, de nagyon nehezen ment. Szerencsére egy lakattal lezárt vaspánt  volt a zár, de a lakat nehezen adta magát. Kikötözte a kislányt, amikor motoszkálást hallotta az első ajtó felöl.
-Sarah, most halkan osonj ki, és bújj el hátul! - mondta Jones, és az ajtó már nyílt is. Egy megrémült ember állt vele szemben.
- Jó napot! - kezdte Jones - Nem szép dolog kislányokat rabolni, tudja-e?
- J-j-jó n-n-napot!- felelte a férfi, és meg akart fordulni, hogy elfusson, de pechjére megérkeztek a rendőrök.
- Mégis mi a francot képzel? Lelövi Pault, miután elrabolta a lányát?
- De, k-k-kérem, nem tudom miről van sz-szó. É-én most értem vissza a hajóutamról.
- Ne hazudjon, pár napja a maga cége által kölcsönzött autóból lőtték le ennek a kislánynak az apját, bizonyítékom is van.
- N-nem bérlek semmilyen autót - mondta még mindig reszketve a férfi.
- De ezt a lányt is innen szabadítottam ki.
De tovább nem tudta faggatni a férfit, a rendőrök elvitték őt, a kislányt is, neki meg egy későbbi időpontban kellett befáradnia a rendőrőrsre. "Ilyen a formám" sóhajtotta magában.

Aztán pár nap múlva kiderült, hogy az autót Paul egyik ügyfele bérelte hamis papírokkal. És megzsarolta a lánnyal, szegény azért tünedezett el, mert próbálta összeszedni a pénzt, de a megadott időre nem sikerült. A pech mégis az lett, hogy a cég tulaja, melynek nevében bérelte az autót, hamarabb megérkezett a kirándulásból, no meg az, hogy Jones fényképezett...