Folytatom a vállalkozós sorozatomat. Ma az első pontot boncolgatom, vagyis azt, amikor eldöntjük vállalkozni fogunk. Ez a legfontosabb dolog, mert ha nem teljesen kényszerből csináljuk, akkor célszerű nagyon átgondolni mit és hogyan fogunk csinálni. Nyilván egyeseknek evidens a dolog, mások meg azt mondhatják, így bele sem kezdek. Ezért is adok egy kis mankót, hogy ha más nem, a gondolataink rendeződjenek.
1. Mit fogok csinálni?
A kérdés jogos és fontos. Nem elég azt mondani, hogy „Hű! Nyitok egy zöldségkereskedést!”, vagy „Na, akkor mától szabás-varrással foglalkozom!”, netán „Akkor könyveljünk!”. Bár valószínűleg amit csinálni szeretnénk, abban jók vagyunk, de mi van, ha két sarokkal arrébb van már egy zöldséges, vagy a földszinten egy könyvelőiroda működik. Mondhatnánk semmi: „Majd versenyzek velük”. Ez mind szép és jó, de a versenyhez két alapvető dolog kell: sok pénz és vásárló. Nos, az utóbbi akkor is kell, ha nincs konkurencia. Például ahol lakunk, már a negyedik zöldséges zár be. Bár az igazi okokat nem ismerem, de gyanítom nem ment úgy a bolt, ahogy kellett volna. Pedig több km-en belül semmi konkurencia, sokan laknak a környéken. Viszont mivel többnyire az emberek csak aludni járnak haza, a néha-néha megjelenő kismamákon kívül más nem igen térhetett be hozzájuk.
2. Hogyan fogom csinálni?
Ismét triviális kérdés, hisz a zöldségesnek kell egy bolthelyiség, kell áru, kell pénztárgép, és még ki tudja mi (remélem az, aki csinálni akarja :) ). Mondhatná az ember, hogy „Akkor beállok a pult mögé, és ha jön a vásárló, akkor kiszolgálom, adok számlát és hurrá”. Persze ha már ott áll az emberünk, akkor jön rá, hogy árut kellene rendelni. De azt honnan, milyen áron, milyen minőségben, milyen mennyiségben, azt hogyan adom el? Mert nem árt, ha az a vevő tudja is, hogy ő vevő – tehát tud a bolt létezéséről –, azt hogyan szolgáljuk ki stb..
Összefoglalva: fontos az, hogy az alapanyagot/árut honnan és hogyan szerezzük be, hogyan tároljuk (ha kell tárolni), milyen reklámot használunk, hogy a köztudatba kerüljünk, mindezek mennyi munkával és milyen költségekkel járnak. Hisz már az elején jó adag pénzt és időt kell belefektetnünk a vállalkozásba, de termelni még semmit sem fog. Ez még mindig csak a jéghegy csúcsa, mert még ezernyi dolog kellhet csak az induláshoz.
3. Vészforgatókönyvek, avagy „Mi van, ha nem megy, vagy nem úgy megy, ahogy szeretném?”
A felelős vállalkozó ezen is gondolkodik. Ha nem is pontos tervet eszelünk ki, de muszáj számba venni azokat a lépéseket, amiket akkor teszünk meg, ha nem megy úgy a vállalkozás, ahogy mi szeretnénk. Mert adódhat bőven bibi. Lehet kevés a vásárló – akkor változtatni kell az árakon/árukon/beszállítón/
