Komótosan kinyílt az ajtó, a csengő ami fölé volt akasztva egykedvű bilim-balammal jelezte, hogy érkezik valaki. Viktória felnézett, mert egy furcsa érzés fogta el, így pillantotta meg a férfit, aki éppen belépett az ajtón. Döbbenet, valami megmagyarázhatatlan történt: megbabonázta a jelenség. Nem is fogta fel mi történik, csak ahogy a kávéscsésze elkezdett kicsúszni az ujjai közül, akkor eszmélt rá, hogy lefagyott. Ez megijesztette, ahogy visszatért a jelenbe kicsit bele is pirult, majd elfordult a mosogató felé és újra elmosta a menekülni próbáló csészét.

Viktória átlagos lánynak szeretett látszani, harmincas évei elején járt, 165 centis magasságával nem volt modellnek való viszont félhosszú barna haja és zöld szeme nem mindennapi kontrasztot alkotott. Rendszeresen sportolt, mert úgy érezte, hogy egy kis futás, spinning, vagy erősítést nem csak a testet, de a lelket és a szellemet is karban tartja. Reggel hat órára járt a lakásához közeli terembe, mert olyankor aludtak a tesztoszteronbajnok izompacsirták és a szemmel vetkőztető bátortalanok is. Nem beszélve a tipitopis anyukákról és az aranyásó típusú cicababákról, akik mindig párban jártak és hangosan kibeszéltek mindent. Ebben az időpontban tényleg csak kevesen voltak, edzés végén mindig egy forró zuhanyt vett és nagyot sétált vagy a közeli parkba, vagy a falatozóba. Ha sütött a nap úgy érezte, hogy feltöltődik energiával és hegyeket képes megmozgatni, de a friss levegő mindig feltöltötte sejtjeit élettel.

Azonban ma reggel ködszitálás volt és sajnos eszébe juttatta, hogy már három hónapja szakított az előző pasasával. Igazából nem bánta, mert egy kihaénnem menedzser volt. Amíg udvarolt a tenyerén hordozta, voltak moziban, színházban, remek éttermekben, de kiruccantak hétvégére is egy kis wellnessre. Abban az időszakban boldog volt, fontosnak és értékesnek érezte magát. Lelkében és szívében is tudta, hogy teljes az élete amiből nem hiányzik semmi, a fellegek közt járt és életében először teljesen leereszkedett a rózsaszín köd, annyira hogy másfél hónap után össze is költöztek. Ezután jött a kijózanodás. A férfi teljesen rátelepedett, elvárta hogy kiszolgálja, tulajdonának érezte és ezen kívül azzal sem törődött, hogy minőségi időt töltsön el Viktóriával. Folyton dolgozott, ha na nem, akkor a haverokkal lógott: “Ugyan, szükségem van a kikapcsolódásra, nagy a hajtás. Ha ennyire szeretnél csinálni valamit, akkor itt van pénz, menj vásárolni!”. Ez kijózanítólag hatott a lányra, bár elsőre csak meglepődött, de amikor egy hónap alatt kétszer is megtörtént, akkor összepakolt és elköltözött. Szerencsére volt hova, mert a barátnői tanácsára még nem mondta fel az albérletét.

Ebbe a szürkeségbe lépett be Miki, még nem tudta, hogy milyen hatással volt Viktóriára. Amíg a csoda leült, eltörölgette a poharat, de nem bírta a szemét levenni róla. A pillanat varázsát a pincér megjelenése kergette el. Kijózanodott. Nagy levegőt vett és már csinálta is a Mélange-ot. Szerencsére jött még két rendelés is, így elterelődtek a gondolatai, mert a kávé elkészítése szerinte művészet volt, nem csak egy gépies főzés. Pontosan és precízen mérte ki az adagokat, állította be gép nyomását és a víz hőmérsékletét. Nem lehet ezt csak úgy összecsapni. Nem is értette mi történt az elmúlt percekben és nem is hallotta Miki telefonjának a csörgését, de arra már felfigyelt, hogy a férfi hirtelen felugrik, felveszi a kabátját és kirohan az ajtót. Döbbenten figyelte a hihetetlen eseményt, megkerülte a pultot, de már csak a férfi hátát látta és az, hogy leint egy taxit.

Az asztalhoz egyszerre érkeztek a pincérrel, aki a szeme sarkából látta a jelenetet. Azt hitte fizetés nélkül távozott a férfi, de megnyugodott a bőséges borravaló láttán. Viktória vette észre, hogy a sál ott maradt az asztalon a nagy sietségben. Kezébe vette és önkéntelenül beleszagolt. A pincér rosszalló tekintetére abbahagyta a szagolgatást és teljesen elpirult, sarkon fordult és visszament a pulthoz.

Miki rohant ahogy csak bírt, nem gondolt arra hogy hová is. Hirtelen megjelent előtte egy taxi, azonnal leintette. Ahogy behuppant a hátsó ülésre, kellett neki egy perc, hogy a zihálás elmúljon és meg tudja mondani a sofőrnek hova is kell mennie.

Ahogy Viktória letette a sálat a pultba, kihullott belőle egy névjegykártya…

A taxi élesen vette a kanyart gyorsított, megelőzött két autót is, Miki idegesen nézte az óráját: “Csak nehogy késő legyen, Istenem!”.

A lány tárcsázott, saját telefonját használta. Kicsöngött...

Zzzzz, Z zzzzz, Zzzzzz - zizegett Miki táskája. "Te jó ég!" - futott át a férfi agyán a gondolat - "Elkéstem?"