HTML

ChPh

Minden ami történik -- Autók - számítástechnika - emberek - politika - gondolatok - tanácsadás vállalkozásoknak

Friss topikok

A kávé

2017.11.19. 20:50 :: ChPh

Megtántorodott. Megint...

Ez ma már többször előfordult, ezért inkább leült pár percre. Megpróbált ellazulni , de nem sikerült. Percről-perce ugyanaz a nyugtalanító érzés fogta el: Itt valami nem stimmel.

De mi lehet az?

Képtelen volt összpontosítani, ez a késő őszi idő nem tett jót a hangulatának sem. Ahogy ült a kényelmes székben önkívületlenül is kinézett az ablakon. Kint esős, borús és sötétszürke volt az idő. Az emberek egykedvűen lépkedtek a dolguk felé, néhányuk esernyővel, némelyikük meg felhajtott gallérral sietett. Az utca szürkeségét megpróbálta megtörni itt-ott egy fekete, vagy koszos-kék autó. Hihetetlen - gondolta magában Miki - az emberek mennyire bele tudnak fásulni az életbe.

Ezzel öntudatlanul is elterelte figyelmét a rossz érzésről, de továbbra is ülve maradt a folyosón és nézte az utcát. A fák lombjai rég lehulltak, ez a kora téli időjárás velejárója, meg persze az az időjárás is, amit a városiak csak úgy hívnak: “takony idő”.

Nézelődés közben feltűnt az utca túloldalán lévő kávéző, mely büszkén hirdette nevét: Lassú kávé falatozó. Ez annyira meglepte Mikit, hogy csak 1 perc után tűnt fel, mennyire nem illik bele a szürke masszába az épület. Felállt, lassan, a világosbarna bőr válltáskáját óvatosan a vállára vette és elindult kifelé. Miki szintén kilógott a szürkeségből, divatos mogyoróbarna szövetkabátja alatt táskájához passzoló világos sállal a nyakában nem az a láthatatlan gyalogos volt az utcán.  Az utcán nem volt nagy a forgalom, így egy kis várakozás után, szinte átsuhant a szemközti oldalra.

Ahogy a falatozóba lépett mintha egy másik világ tárult volna a szeme elé. A szürkeséget felváltotta valami egészen más, melegséggel töltötte el és a pár perccel ezelőtti rossz érzés teljesen eltűnt. A frissen főzött kávé illata keveredett a péksütemények és az édességek illatával, de nem volt tolakodó. A belső tér narancs és barna színei tökéletes harmóniát alkottak. Az ablakok mellett két személyes boxok voltak, közvetlenül a pulttal szemben, ezek világosabb cseresznyefa színűek voltak. A hátsó részen 4 és 6 személyes boxok voltak, ezek már sötétebb szicíliai dió színűek voltak. A vanília színű terítők kávébarna szegéllyel hívogatták a vendégeket. Csak pár vendég volt, köszönhetően a késő délutáni időpontnak. Azok akik napközben beülnek tárgyalni már nem voltak itt, akik meg vacsorázni jönnének meg még nem voltak jelen.

Így hát Miki úgy döntött egy kisebb boxba fog leülni, de még nem döntötte el, hogy tovább nézi az utca forgatagát, vagy előveszi a kedvenc könyvét. Kabátját és sálját felakasztotta a boxok között álló vörösesnarancs állófogasra, majd leült a kényelmes székre. A pincér pár pillanat múlva hozta is a kávélapot, aminek a hátuljában voltak a délutáni szendvicsek. Pókerarccal lapozott, mert már tudta, hogy egy Bécsi Mélange-ot fog inni és nem eszik hozzá semmit sem.

A pult mögött álló baristanő végignézte ahogy bejött Miki és leült, de a férfinak nem tűnt ez fel. A nő a harmincas évei elején járt, nem túl magas, talán 165 centi magas volt, félhosszú barna hajú és zöld szeme nem mindennapi kontrasztot alkotott. A ruhája a hely barna és vanília színek összhangjában pompázott és inkább munkaruha volt, mint kiemelte volna a formáját. Első ránézésre megtetszett neki Miki, bár ha megkérdezte volna tőle bárki is, nem tudta volna megmondani, hogy a ruhája miatt, vagy a meleg barna szempár volt, ami megfogta őt. Azonban tetszett neki a férfi mély baritonja is, amit rendeléskor hallott, miután a pincér kivitte Mikinek a kávét, törölgetés közben is félszemmel a férfit nézte.Eközben Miki megkapta kávéját, még nem döntötte el, hogy összekeveri-e a mélange-ot. Egykedvűen nézett kifelé az ablakon. A friss kávé illata, a háttérben szóló lágy jazz zene és a gondolatok nélküli bámulás ellazította. Amint belekortyolt a kávéjába, lecsorgott a torkán teljesen átadta magát az élvezetnek. Nem gondolt semmi, csak élvezte a pillanatot. A kávé, gondolta magában, pont olyan, ahogy szeretem. Az íze, az illata a lágysága a legjobb kávézók termékeivel is felvehette volna a versenyt, meg is fogalmazódott az érzés: TÖKÉLETES. Ahogy a kortyolgatott ismét kifelé nézett, már meglátta a színeket. A Coca Cola pirosa, az Allianz kéke, és még sok más cég logója mellett egy karácsonyfa arany-zöld színei szinte megelevenedtek. Miki meglátta, hogy a járókelők nem csak szürkék, élet költözött a városba.

Alig pár perc telt el, éppen elfogyott az a finom, selymes és melengető és életet adó nedű, amikor is megszólalt egy telefon. Élesen vágott bele a kellemes pillanatba, kettészelte a lágy jazz ütemeit és Mikiben újra előjött a rossz érzés. Hamarabb, mint ahogy a tudatáig eljutott volna, hogy az ő telefonja csörög. Ahogy felvette elsápadt az arca és a pincért meg sem várva felugrott az asztaltól. Gyorsan magára kapta a ruhát, a pénztárcájából kivett pénzt, ami nem csak a kávé ára volt, de jókora borravalót is tartalmazott, majd szélsebesen elhagyta a falatozót.

a folytatás erre >>

komment
Címkék: kávé novella
comments powered by Disqus
süti beállítások módosítása