És igen. Megtörtént. Cserélni kellett a fejlécet, így változtattam én is. Mottót is. Sok mindenről írtam eddig, de a tipikus besavanyodás ellen semmit se. Mivel általában optimista vagyok, ezért nem szeretem, hogy az átlagmagyar sírós, negatív és sohasem jó neki semmi. Ráadásul a szomszéd fűje mindig zöldebb, de ha a tehene megdöglik, dögöljön a többi is. Mindegy, hogy társadalmilag hol áll, hogy van-e munkája vagy nincs, többség bizony ilyen.

Lógok én is az arckönyv nevű kezdeményezésen hétfő van, és minden hétfőn látok olyan képet/megosztást/kutyafülét, hogy "utálom a hétfőt". Rosszabb esetben már vasárnap ott van ez. Kérdem én, miért kell utálni a hétfőt? Mert dolgozni kell? Hát ne dolgozzon hétfőn, menjen kedden. Esetleg ne dolgozzon egyáltalán, akkor éhen hal? Mi lenne, ha olyan munkája lenne, amit szeret? Ja, hogy az olyan lenne, hogy napi két óra havi nettó egymillióért? Hát igen, de akkor megint a szomszéd tehene zöldebb. Bocsánat, fűje.

Viszont mennyivel könnyebb lenne, ha úgy élnénk, hogy "Ha mosolyogsz, akkor a világ is visszamosolyog rád!"? Nehezebb lenne, vagy könnyebb? Nem változna semmi? Már hogyne. Nem lógó orrú, búvalbélelt ember járkálna az utcákon, hanem sok mosolygós.

Tudom, vádolhattok naivsággal is. :D Miért ne? Sőt lehetne mondani, hogy ki ez az elmeháborodott, aki ilyeneket ír ide, hát nem látja mekkora szar van, kisemmiznek, lenéznek, a kidolgozzuk a belünket és a pénzünket is elveszik annyi adót fizetünk. Már hogy ne látnám, de én nem akarok külföldre menni. Bár nem olyan a munkám, hogy milliókat keresek, persze van aki nálam rosszabbul él, sőt elég sokan vannak. Viszont még többen akik jobban és ők boldogabbak? Bizonyítsd be, hogy nem így van. Írd le, hogy te még nálam is pozitívabban állsz a dolgokhoz mint én. Mutasd meg mi okoz örömet, hagy lássam, hogy nem vagyok egyedül. :)