A kitörés jól sikerül. Úgy húszan lehettek, mind politikai fogoly, csak ő a kivétel. Tipikus rosszkor volt rossz helyen és nagyon utálta ezt a helyzetet. Szerencsére egy beépített ember segített a szökésben, és most egy szűk járatban meneteltek egy ideje. Nem volt annyira nyomasztó, mert nem teljes sötétségben haladtak. Látszott az aprólékos tervezés, ami ezt a szökést lengte körül.

Ben jó megfigyelő volt, a társai közül nem ismert senkit sem. Gyorsan felmérte őket, egy kivétellel a férfiak nem voltak túlhatározott típusok, az az egy is a vezető volt. A nők vegyesen voltak, kinézetre még volt, aki tetszett is neki. Meg is szólította a hozzá legközelebb levőt, de csak általános dolgokról beszélgettek, mígnem elértek egy csomópontot. Legalább is erre következtetett, mert vártak rájuk. Itt páran megálltak, köztük az is akivel beszélgetett. Érdekes módon senki sem foglalkozott vele. Úgy vélte nem maradhatott hátra ő sem, ezért megtűrik.

Hamarosan tovább indultak. Ben elmerült a gondolataiban, míg nem az előtte haladó nő, meg nem botlott. Jó reflexeinek köszönhetően elkapta őt.
- Jól van? - kérdezte Ben.
- Igen, köszönöm - válaszolta a nő.
- Meg tud állni a lábán?
- Megpróbálom. Jajj - szisszent fel - nem igazán.
- Támaszkodjon rám, lehet csak egy kis rándulás.
De haladtak is tovább, mert senki sem vette észre a kis közjátékot. Beszédbe elegyedtek, de ismét csak általános témákról beszélgettek. Őszintén nem akart belekérdezni, miért is kerültek oda. Jobb kimaradni az ilyenből, gondolta, már így is nyakig benne vagyok. 

Rövid idő alatt kiértek az alagútból, és egy luxus szálloda komplexum előtt találták magukat. Bennek leesett az álla, társnője is meglepődött, annyira hogy letette a lábát, fel sem szisszent, észre sem vette, hogy csillapodott a fájdalma.
- Pihenő! - jött elölről a megváltó szó. Most mindenki zuhanyozhat egyet, kaptok tiszta ruhát és egy szobát.

Az emberek örömmel indultak befelé, ahol a személyzet eligazított mindenkit. Ben udvariasan elköszönt társától. Mikor odaért a vezetőhöz megszólította.
- Sokáig maradunk? - kérdezte Ben.
- Úgy hat órát tervezem. - válaszolta a vezető.
- Biztonságos a hely? Menekülési terv van?
- Viccelsz, barátom? Még fel sem fedezhették, hogy megszöktünk! És itt igazán biztonságban vagyunk. Menj, zuhanyozzál le te is, és pihenj le.

Ben megköszönte az információkat, de úgy döntött körülnéz inkább. Visszasétált a bejárthoz. "Ez nem lesz jó." - gondolta - "Erre nem mehetünk, ha baj van" - fordult vissza. Ekkor feltűnt, hogy az út lejt kissé, ahogy elnézett balra észrevette, hogy magasabban vannak, mert napernyőket látott a lejtés végénél. "Jé, az ott valami terasz féle? Ez már sokkal érdekesebb menekülő útvonal." - fejtette tovább magában a látottakat. Besétált a portára, megmutatták neki, hogy hol zuhanyozhat, és hol kap tiszta ruhát, és melyik lesz a szobája. Elsétált a zuhanyfülke mellett és kinézett az ablakon, jól sejtette egy terasz van alattuk, és még innen az ablakból is ki lehet ugrani, minden komolyabb sérülés nélkül.

Jó érzéssel sétált el zuhanyozni. Alig hogy végzett kiabálásra lett figyelmes, kilesett az ajtón, egyenruhás alakok jelentek meg. Tudta, hogy baj van, lassan kiment, megadta magát. Gyorsan felmérte a terepet, négynél több egyenruhást nem látott. Kiterelték a porta elé, ekkor a negyedik tag visszafordul, több szökésben lévőt keresett. Ekkor vette észre, hogy pont előtte van az a nő, akit idáig a karjában hozott. Elragadta a derekát és magával rántotta. "Görögj le velem" - suttogta a fülébe zuhanás közben. Három fordulattal le is estek a teraszra. Olyan gyorsan történt, hogy az egyenruhások fel sem ocsúdtak. A leggyorsabban reagáló sem látta merre mentek a szinte egybefüggő napernyők között. Egy pillanatig tétovázott, hogy leugorjon. Lőni nem akart, mert nem volt mire, és csak feleslegesen fellármázna itt mindenkit. Ezt a pillanatot használta ki a vezető és két másik szökésben lévő...