A kis Jhonny egy hatalmas kirakat előtt állt, és kikerekedett szemekkel bámulta a játékbolt kirakatát. Azelőtt sohasem látott még ilyet. A szüleivel egy kis tanyán laktak, akik állattenyésztéssel és növénytermesztéssel foglalkoztak. Egyszerűen és szerényen éltek, a városban ritkán jártak, a hatalmas plázákat pedig teljesen elkerülték, a szülők próbálták az egyetlen gyermeküket tisztességgel és helyes értékrendek közt nevelni. Most azért jöttek a városba, hogy találkozzanak Jhonny anyai nagynénjével, aki a pláza egyik ruhaboltjának a vezetője volt. A tömeg hömpölygött, rengeteg ember intézte a karácsonyi vásárlását.

A nagy tumultusban nem vették észre, hogy Jhonny megállt a játékbolt kirakata előtt. Ahogy a kisfiú egyedül állt a kirakat előtt, odalépett mellé egy egyenruhás férfi.
- Szia! Mit csinálsz itt egyedül? A szüleid? - kérdezte a férfi. A kis Jhonny rémülten nézett körbe, már nem látta a szüleit, és megszólalni sem mert, azt tanították neki, hogy idegenekkel ne álljon szóba.
- No! Mi a baj, ne félj, segíteni akarok! Látod a jelvényemet? - folytatta az egyenruhás. Ekkor eszébe jutott Jhonny-nak, hogy azért mégis vannak kivételek, ilyenek a rendőrök, tűzoltók és úgy általában az egyenruhás emberek, akik értük vannak, és mindig segítenek.
- Gyere, elviszlek az őrszobára, és bemondjuk, hogy elvesztél. - nyújtotta a férfi a kezét Jhonny felé. - Hogy hívnak? - kérdezte, eddigre a kisfiú összeszedte magát, félénken nyújtotta a kezét és azt mondta: - Jhonny-nak hívnak, az apukámat Paulnak, az anyukámat Jessicának.

Ebben a pillanatban vették észre a szülők, hogy hiányzik a kisfiúk. Nagyon megrémültek, azt sem tudták mit tegyenek, visszafordultak abba az irányba, amerről jöttek, de nem találták a gyereket. Az őrrel együtt már elindultak egy helyiség felé. Beléptek egy ajtón, amire azt írták: "Idegeneknek TILOS a belépés!", ettől Jhonny mégjobban megnyugodott, tudta csak az mehet oda be, aki itt dolgozik. Ahogy az ajtó becsukódott a kisfiú megrémül, ugyanis egy üres folyósóra léptek, aminek csak a végén volt egy ajtó, és egy furgon állt a végében nyitott ajtókkal. Az egyenruhás férfi azonnal felkapta a kisfiút, és rohanni kezdett vele, arra is maradt ideje, hogy befogja a gyerek száját, nehogy kiabáljon.

A kétségbeesett szülők nem tudták, hogy mit csináljanak, ezért futottak Jessica nővérének boltjához, aki már várta őket. Meglepődött a zilált érkezésükön, Paul és Jessica egymás szavába vágva mesélték a történetet. Jessica nővére azonnal a rendőrséget akarta hívni, de egy az üzletben vásárló férfi ekkor odalépett.
- Ne haragudjanak, de hallottam mi történt. Smith százados vagyok a kapitányságról - ekkor felmutatta a jelvényét - azonnal intézkedem.
A százados betelefonált a kapitányságra, hogy küldjenek segítséget, ezután röviden kikérdezte a szülőket, majd elindult visszafelé azon az úton, amerről kis Jhonny-ék jöttek.

Eljutott a játékboltig, aminek a bejáratánál éppen az egyik eladó álldogált. Beszélgetésbe elegyedtek, amikor is kiderült, ő bentről látta a kisfiút és az egyenruhás alakot, ezért nem volt neki gyanús semmi sem. A százados felhívta a pláza biztonsági szolgálatát, és két percen belül a játékboltnál volt a szolgálatvezető. Kikérdezte őt is, de a vezetőnek nem jelentettek eltűnt kisfiút. Arra a következtetésre jutottak, hogy megnézik a biztonsági felvételeket.

Szerencsére találtak értékelhető felvételeket, amiken látszott, hogy a nyugati szárny használatlan folyosóján tűnt el az álegyenruhás fickó a kisfiúval. Azonnal cselekedtek, és megnézték a külső felvételeket is. Azon látszott a fehér furgon, és látszott az a felfordulás is, ami éppen a parkolóban volt. 4 autó koccant, a tulajdonosok veszekedtek, két biztonsági őr próbálta nyugtatni a kedélyeket, és segíteni a közlekedni próbálókat, ami már azért is nehéz volt, mert a nagy tömeg miatt mindenki egyhelyben állt. Ahogy nézték a képeket, a százados észrevette a veszteglő furgont. Azonnal cselekedett, a biztonságiak főnökével, 3 emberükkel elkezdtek rohanni kifelé, Paul és Jessica pont akkor értek oda, majdnem fellökték őket. Futás közben telefonon bejelentkezett a századosnál az éppen kiérkező segítség is. Utasította őket, hogy óvatosan közelítsék meg a furgont és tartóztassák fel.

A furgonban ülő 3 alak látta a koccanást, de úgy döntöttek, hogy nem szállnak ki a járműből, mert a kisfiú még rájuk irányítja a figyelmet. Nyugodtan vártak, a rádiójukból karácsonyi zene volt. Jhonnyt megkötözték, és a száját leragasztották, igaz nagyon nem kellett vigyázni rá, mert sokkos állapotban volt, és csak remegett hátul. Amint meglátták, hogy két biztonsági őr próbálja nyugtatni a kedélyeket, kissé idegesek lettek, megpróbáltak feltűnés nélkül egérutat nyerni, de reménytelen volt. Azon tanakodtak, hogyan törjenek ki ebből a felfordulásból, mikor egy rendőr jelent meg balról.
- Kiszállnának a járműből, uraim? - mondta kemény hangon - Ellenőrzés!
A 3 fickó megrémült, jobbra próbáltak kiugrani, de csak kettejüknek sikerült, a sofőrt egy határozott mozdulattal kirántotta a rendőr, a földre teperte és megbilincselte. A másik kettő sem jutott messzebbre, ugyanis a százados pont akkor ért a furgonhoz a biztonsági őrökkel együtt. Sikeresen a földre teperték őket, és ugyanúgy bilincs került rájuk, mint a társukra. Smith felnyitotta a furgon hátsó ajtaját, meglátta a kis Jhonnyt és még három másik kisgyereket ugyanúgy összekötözve. Meglepődött, hátraforult, hogy szóljon a biztonsági szolgálat vezetőjének, amikor is megjelentek Jhonny szülei és még azok a szülők is, akiknek ugyanúgy elvesztek a gyerekeik.

A srácokat kiszabadították, akik mind a szüleik nyakába borultak, akik alig győztek hálálkodni a rendőröknek és a biztonsági őröknek is. "Boldog Karácsonyt!"- mondta a százados. "És kérem jobban vigyázzanak a gyerekeikre a jövőben..."