Smith őrmesterről már szinte patakokban folyt a verejték. Ez az üldözés nem mindennapi volt. Hosszú hónapok kitartó nyomozása után lelt rá Zakkantra a szindikátus sofőrjére. Már jó ideje volt Zakkant nyomában, követni alig bírta, pedig az ő 10. generációs elektromos Honda CRX-e a modern kor egyik legjobb elektromos hajtású autója volt. Ezzel szemben Zakkant, valami ősrégi téglatestre hasonlító, iszonyat hangos autóval száguldott éppen. Az őrmesternek fogalma sem volt, hogy van ilyen jó állapotban ez a múlt ezredévből való autó és azt meg végképpen nem, hogyan üzemelhetett, hisz már évtizedek óta elfogytak az olajkészletek, így a benzin is. Nem tudhatta, hogy a szindikátusi sofőr egy motorikusan átalakított és replikusan újjáépített "kocka ezeröcsivel" száguldozik.

Zakkant imádott vezetni és imádta a régi autókat is, ezzel együtt lesajnálta az új kor villanyautóit. Bezzeg az ő felújított, rendesen kikönnyített, brutális hangú autója, ami ráadásul hátsó kerék meghajtású volt, egyenesen imádta. Üzemanyagként egy speciális kémiai keveréket használt, ami maximálisan környezetvédő volt. A szindikátus kémikusai állították elő, még azelőtt, hogy az olajkészletek elfogytak volna. Sajnos a környezetvédelmi lobbi miatt mégsem lehetett használni a vegyületet. Zakkant, nem csak szeretett, de tudott is vezetni, Smith őrmesternek és a Honda vezérlőelektronikájának nem volt könnyű dolguk együtt sem. Az egyik pillanatban a Lada hátulja megindult az eleje felé, az orra meg oldalra, az autó kifarolt és szinte lendületvesztés nélkül kanyarodott jobbra. Smith-ben megállt az ütő egy pillanatra, ilyet még nem látott, reflexből ő is jobbra rántotta a kormányt, majdnem felborult, de hála a CRX elektronikájának és összkerékhajtási rendszerének csak nagyon lelassultak. Így Zakkant nagy előnyre tett szert, és megállt egy raktárépület előtt, majd be is ment oda.

Az őrmester csak 2 perc késéssel ért be, előbb le kellett magát nyugtatnia, hiszen majdnem meghalt a kanyarban. Óvatosan bement, bár tudta, hogy Zakkant ha vezet nem néz a tükörbe, ráadásul az autója iszonyatosan hangos, ellentétben a Hondával, de "Nem árt óvatosnak lenni!" volt a mottója. Bent félhomály uralkodott, a szeme még nem szokott hozzá, de látott egy alakot suhanni. Elővette a szolgálati fegyverét, az energiaszintjelző zöldön világított, tehát 100%-os a töltöttsége. Az őrmester előrelátó és óvatos ember volt, remek intuícióval és jó kapcsolatokkal rendelkezett. Sok régebbi ügyének sikerét ezeknek köszönhette. A mostani ügy azonban más volt. A saját szakállára dolgozott, ráadásul a szabadidejében. Bizonyítékokat gyűjtött a szindikátus sötét ügyleteiről, de amíg csak feltevései voltak nem állhatott a rendőrfőnök elé, hogy hivatalos mederbe terelje az ügyet. Nehéz dolga volt, 2 hónapja kutatott, de semmit nem talált. Tegnap kapott egy fülest, hogy Zakkant fontos adatokat fog szállítani, ezért követte őt. Nem volt könnyű dolga, de úgy gondolta, hogy ez az ő napja lesz. A fegyverét azonba kábító üzemmódba állította nem akarta megölni Zakkantat, mert fontos tanu lehet belőle.

Ahogy haladt előre a kihalt folyosón, a szeme egyre jobban alkalmazkodott a környezethez. Már látta a fal mellett foghíjasan felállított dobozok körvonalait is. Hallása is kiélesedett, de csak távoli neszt hallott. Úgy gondolta, hogy Zakkant innen viheti el majd a bizonyítékot, de mivel nem volt biztos a dolgában a saját szemével akarta látni mi is történik. Azonban nem sejthette, hogy ebben a pillanatban a szomszédos raktár tetején egy álcázott ruhába öltözött alak éppen leteszi csomagját egy hatalmas távcsöves puskát. Smith haladt előre, a folyosó végén járt már, balról fény szűrődött ki a folyosóra. Óvatosan bekukucskált a résnyire nyílt ajtón. Nem látott senkit sem, csak egy másik ajtót, ami tárva nyitva volt.

A szomszédos háztetőn a Bérgyilkos felvette pozicióját. Azt a feladatot kapta, hogy ölje meg Zakkantat és az őt követő zsarut. Ennyit tudott és azt, hogy hol kell várakozzon. Több nem is kellett neki, hisz profi volt. Nem tudhatta mi áll az ügy hátterében, de nem is érdekelte. A szindikátusnál ugyanis rájöttek, hogy nyomoznak utánuk. Ugyan Zakkant az egyik legjob sofőrjük volt, de elkövetett egy hibát, és így egy csapásra két legyet is üthettek. Zakkant belépett az utolsó szobába, ahol egy páncélszekrény várta. A kódot nem kellett felírnia, ugyanis nem volt hozzá. Nem sejthette, hogy csapda, szegénynek az IQ hányadosa nem volt túl magas, az autók és a nők érdekelték egész életében. Kinyitotta a péncélszekrényt, és kivette belőle a holografikus adattárolót. Ebben a pillanatban a szomszédos háztetőről tüzet nyitottak, és pont a feje közepén haladt át a lövedék. Összeesett, és azonnal meghalt. Az őrmester ebből semmit sem vett észre, éppen azzal volt elfoglalva, hogy észrevétlenül érjen el a hátsó szobáig.

Smith tudta, hogy valami nem stimmel. Az intuíciója most sem hagyta cserben. Még óvatosabb lett. Pár másodpercre a falhoz simult, és egy ősi módszerrel beállította a légzését egyenletesre. Ez a pár másodperc arra volt jó, hogy a Bérgyilkos új pózt vegyen fel. Megbízói mindenre figyelmeztették, tudta hogy követnie kell az utasításaikat. Az őrmester a meditáció után bekukucskált a tárva nyitva hagyott ajtón, ez lett a végzete. Abban a pillanatban a Bérgyilkos ismét tüzelt, és ugyanúgy fejen találta, mint Zakkantat. Elégedetten pakolt össze, jómunkát végzett...